A XI. OBB jelenléti fordulójának tanulságai

Idén is beigazolódott, hogy a verseny szelleméhez és méltóságához a személyes jelenlétet igénylő ötödik forduló illik a legjobban. Ennek megfelelően szerveztük meg idén is a XI. OBB-t lezáró fordulót, amelynek a Budapesti Gazdasági Egyetem Pénzügyi és Számviteli Kara adott otthont.

A versenyszabályok értelmében az 50 legjobb eredményt elérő versenyzőnek küldtünk meghívót, és invitáltuk őket, hogy jöjjenek el a november 17-i, jelenléti fordulóra.

A Kar vezetése és a verseny technikai feltételeit biztosító munkatársak mindent megtettek azért, hogy nyugodt és biztonságos körülményeket teremtsenek a résztvevőknek, akik közül 41-en jelentek meg a zárófordulón, ahol minden résztvevő azonos körülmények között oldhatta meg a feladatokat.

Észrevételek beküldése
Minden érintett számára jeleztük, hogy tisztázó kérdésekre, illetve panaszok benyújtására – kizárólag írásos formában – 2023. november 20-án (hétfő) 24:00 óráig volt lehetőség a berugyvitelibajnoksag@nexon.hu címre!
Néhányan éltek ezzel a lehetőséggel, és az alábbiakban ezekre – a megjelölt határidőig érkező – témakörökre térünk ki.

1. Feleletválasztós kérdéssor

A kérdéssor 6. kérdéséhez kaptunk 2 észrevételt, amely kiírás szerint a következőképpen szólt:

  • Máris Zsófia 2019. október 1-jétől dolgozik jelenlegi munkáltatójánál, egy 10 fős könyvelőirodában, általános munkarendben 8-tól 16:30-ig. 2023. augusztus 31-ig összesen 10 munkanap betegszabadságot vett már igénybe.
    Zsófia szeptember 1-jétől szeptember 13-ig újból keresőképtelen lesz saját betegsége miatt. Alapbére bruttó 450.000 Ft. Zsófia munkahelye nem Tb kifizetőhely.
    Határozza meg Zsófia szeptember havi bruttó bérét!

    • Nem lehet kiszámolni, mert hiányosak a rendelkezésre álló információk.
    • 332.143 Ft a szeptember havi bruttó bére.
    • 385.405 Ft a szeptember havi bruttó bére.

Az OBB korábbi bajnoka az a) választ tartotta helyesnek, mert hiányolt egy fontos mondatot, miszerint „a munkavállaló a fenti távolléten kívül minden munkanapját ledolgozta”. Megjegyezte még, hogy „Ezt a mondatot minden számolásos kérdésnél oda szokták írni. Így akár azt is feltételezhetjük, hogy hiányos az információ, mert pl. ha a munkavállaló igazolatlan távolléten vagy fizetés nélküli szabadságon volt, akkor az módosítaná a bruttó bért”.

Egy másik versenyző pedig azt tette szóvá, hogy „A foglalkozási megbetegedés, az üb miatti lábtörés is a munkavállaló betegsége”. Szerinte is „kevés a megadott adat”, emiatt akár az a) is helyes válasz lehet.

Nos, mi nem éreztük jogosnak az észrevételeket. Az első hozzászóló feltételezésre alapozta álláspontját. Ha bármi további nap „kiesett” volna, akkor azt is beillesztettük volna a feladat szövegébe.

A második versenyző „foglalkozási megbetegedés, illetve üb.” (feltételezhetően üzemi baleset) miatti lábtörést hozta fel, ami nem tartozik bele a saját betegségbe. A saját betegséget 8-as táppénzes kóddal jelölik, és ebben az esetben betegszabadsággal kezdődik a keresőképtelenség, míg foglalkozási megbetegedés/üb. esetén nem, ott egyből táppénzzel indul. (Hozzátehetjük még azt is, hogy az általa felvázolt lábtörésből nagy valószínűséggel nem lehet 2 hét alatt meggyógyulni!)

Mi tehát úgy ítéljük meg, hogy a helyes válasz kiválasztásához az összes szükséges információt közzétettük.
A feladathoz kapcsolódó információs forrás (Táppénz, betegszabadság – Magyar Államkincstár (gov.hu) nagyon körültekintően foglalja össze a releváns információkat:
A betegség miatti keresőképtelenség első 15 munkanapjára az általánosan használt kifejezéssel ellentétben nem táppénzt, hanem ún. betegszabadságot vehet igénybe az arra jogosult munkavállaló. A betegszabadság kizárólag a munkavállaló saját betegsége esetén jár.

A munkáltató a munkavállalónak – betegsége miatti – keresőképtelensége esetén naptári évenként 15 munkanap betegszabadságot ad ki.
Év közben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult.
Betegszabadságra azok az alkalmazottak jogosultak, akik munkaviszonya a Munka Törvénykönyve hatálya alá tartozik (pl. bt., kft., rt. alkalmazottai, stb.), továbbá jogosultak a betegszabadságra a kormánytisztviselői, állami szolgálati, közszolgálati és közalkalmazotti jogviszonyban álló személyek is.

Nem jogosult betegszabadságra az egyéni vállalkozó, társas vállalkozás tagja (kivéve, ha munkaviszony keretében munkát végez), megbízás alapján munkát végző személy. Nem jár betegszabadság az üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára sem. Ezekben az esetekben a keresőképtelenség első napjától táppénz illeti meg a biztosítottat.

A betegszabadság alatt folyósított juttatás nem az egészségbiztosítás ellátása, hanem azt a munkáltató fizeti. A betegszabadság idejére a távolléti díj 70 %‐a jár, oly módon, hogy ez az összeg adó‐ és járulékköteles is.

Betegszabadság igénybevételéhez a keresőképtelenséget – a keresőképtelenség orvosi elbírálása általános szabályainak megfelelően – a kezelőorvos igazolja, kórházi ápolás esetén pedig kórházi igazolás szükséges. A keresőképtelenség orvosi elbírálása azonos módon történik, függetlenül attól, hogy a keresőképtelenség idejére táppénz vagy betegszabadság illeti‐e meg a beteget.
A betegszabadságra jogosult személy részére a táppénz a betegszabadság lejártát követő naptól járhat.”

2. Igaz-hamis kérdéssor

Az OBB rangos szereplője az igaz-hamis feladat 1. – általunk igaznak tartott – kérdéséhez is hozzászólt, amely az alábbi állítást tartalmazta:

  • Keresetnek nevezzük a törvényben meghatározott jogviszonyban személyes munkavégzésért járó társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelmet.

Az állítást igaznak tekintettük, amin utólag sem kívánunk változtatni. A hozzászóló szerint „… nem volt a kérdésben egyértelműen megfogalmazva, hogy mely jogszabály szerinti kereset fogalmára kíváncsi a kérdező. A KSH módszertani dokumentációja alapján: ’A kereset a munkavégzésre irányuló jogviszony alapján a munkavállaló részére pénzben vagy természetben fizetett díjazás (munkabér, munkadíj, illetmény). Ide értendők a gazdasági társaságok tagjai részére a személyes közreműködés ellenértékeként történő kifizetések is. A kereset fogalomkörébe tartozó, alábbiakban részletezett kifizetések a vállalkozásoknál tartalmilag megfelelnek a számviteli bérköltség fogalomnak, a költségvetési intézmények esetében pedig a számviteli elszámolásokban a személyi juttatások között szerepelnek. A kereset összetevői: alapbér, illetve törzsbér, bérpótlékok, kiegészítő fizetés, prémium, jutalom, a 13. és további havi fizetés.’ Véleményem szerint úgy lett volna egyértelmű a kérdés, ha a mondat így hangzott volna: ’Keresetnek nevezzük a törvényben meghatározott jogviszonyban személyes munkavégzésért járó társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelmet is’”.

Mint már említettük, nem kívánunk – igaznak tekintett álláspontunkon változtatni -, mivel a kérdésben szerepelt, hogy a „törvényben meghatározottak” szerint, azaz nem a – pontosan meg nem nevezett – KSH módszertani dokumentációja alapján kellett az állítás helyességét eldönteni.

A vonatkozó, a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény – 5/C. § (1) d) pontjában – a keresetet az alábbiak szerint határozza meg:

kereset: a Tbj. 6. §-ában meghatározott jogviszonyban személyes munkavégzésért járó társadalombiztosítási járulékalapot képező jövedelem.

Látható tehát, hogy kétség nem férhet az állítás igaz voltához!

3. Az elméleti tudást mérő 3. feladat

Az elméleti kérdéseket felvonultató, maximálisan 20 pontot érő feladat hagyományosan 5 – a hatályos jogszabályi előírások alapján szerkesztett – helyzetleírást és azzal kapcsolatos megállapításokat tartalmazott. A versenyzőktől azt vártuk, hogy a megadott megállapításokból válasszák ki a feladatban vázolt helyzettel kapcsolatos releváns/helyes feleleteket. (Az egyes feladatok mindegyike több megfelelő befejezést/választ tartalmazott!)

A tapasztalatok szerint ez a feladat mindig erős céltáblája a versenyzőknek, és most sem volt ez másképpen, mivel 3 észrevételt is érkezett a 4. kérdéskörhöz, amelyben a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó alábbi megállapítások közül kellett a helyeseket kiválasztani (összesen kettőt):

  • Válassza ki a hatályos jogszabály alapján a vasárnapi munkavégzésre vonatkozó helyes megállapításokat.
    a) Az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak vasárnapra rendes munkaidő nem rendelhető el.
    b) Az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak vasárnap 8:00-12:00 óráig elrendelt rendkívüli munkavégzés esetén az alapbéren felül további 150% bérpótlék jár, amennyiben másik pihenőnapot nem kap a munkavállaló.
    c) A munkáltató a munkavállalót heti 12 órás részmunkaidőben foglalkoztatja. A munkavállaló kizárólag szombaton és vasárnap dolgozik, munkaideje 8:00-14:00 óráig tart. A munkavállalónak vasárnapi pótlék nem jár.
    d) Vasárnapra elrendelt rendkívüli munkavégzés esetén a munkavállalónak minden esetben jár a vasárnapi pótlék.
    e) A 0-24 órában nyitva tartó benzinkúton foglalkoztatott munkavállalónak vasárnapra beosztott rendes munkaidő esetén a ledolgozott időre járó alapbéren felül 50% vasárnapi pótlék jár.
    f) Ha a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló vasárnap beosztása szerint dolgozik, akkor az azt megelőző szombatra rendes munkaidő nem osztható be.

A hat válaszlehetőségből kettőt – a b)-t és a c)-t – tartottunk helyesnek. Viszont mindhárom hozzászóló úgy vélte, hogy az a) válasz is helyes. Egyikük – nagyon helyesen – az Mt. 88. § (2), illetve az Mt. 97. § (2) bekezdéseire hivatkozott álláspontja alátámasztására:

88. § (2) Beosztás szerinti napi munkaidő: a munkanapra elrendelt rendes munkaidő. 97. § (2) Általános munkarend: a munkáltató a munkaidőt heti öt napra, hétfőtől péntekig osztja be.

Hozzászólásában kifejtette, hogy „Amennyiben a munkavállaló részére vasárnapra rendes munkaidő kerül beosztásra/elrendelésre, az kizárja az általános munkarendet, hiszen ott csak hétfőtől péntekig lehet a munkavállalónak munkaidőt beosztani /elrendelni.

Ugyanezt erősíti meg a HVG-ORAC által kiadott, A Munka Törvénykönyvének magyarázata (HVG-ORAC, 860 B/5oldal, 2020, frissítve: 2022. január 1.), amely szerint:
[1209] Általánosnak az a munkarend minősül, ha a munkáltató a munkavállaló munkaidejét hétfőtől péntekig terjedő naptári napokra beosztott munkanapokra írja elő, heti pihenőnapjait pedig szombatra és vasárnapra osztja be. A munkaidő beosztása során a munkarend általános jellege szempontjából közömbös, hogy a napi munkaidő egyes munkanapokra történő beosztása egyenlő vagy egyenlőtlen. A napi munkaidőnek az egyes munkanapokra történő egyenlőtlen beosztása tehát a munkarend általános jellegét nem érinti.’

Továbbá az Mt. 101. § (1) bekezdése a vasárnapra történő rendes munkaidő beosztása kapcsán korlátozásokat is megfogalmaz. Így azon munkavállalók esetén, akik nem tartoznak az Mt. 101. § (1) bekezdése alá, vasárnapra rendes munkaidő semmilyen munkaidő-beosztásban/munkarendben nem rendelhető el.

101. § (1) Vasárnapra rendes munkaidő a) a rendeltetése folytán e napon is működő munkáltatónál vagy munkakörben, b) az idényjellegű, c) a megszakítás nélküli, d) a több műszakos tevékenység keretében, e) a készenléti jellegű munkakörben, f) a kizárólag szombaton és vasárnap részmunkaidőben, g) társadalmi közszükségletet kielégítő, vagy külföldre történő szolgáltatás nyújtásához – a szolgáltatás jellegéből eredően – e napon szükséges munkavégzés esetén, h) külföldön történő munkavégzés során, valamint i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

A másik két hozzászóló is – hivatkozva az Mt. 97. § (2) bekezdésére – igaznak tartotta az a) megállapítást, mivel „az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak – mivel a szombat vasárnap pihenőnap – vasárnapra rendes munkaidő nem rendelhető el. Vasárnapra csak rendkívüli munkaidő elrendelésével lehet beosztani a munkavállalót, erre a rendkívüli munkavégzésért járó díjazáson felül 50% bérpótlékot kell fizetni”. Egyikük még azt is megjegyezte – hivatkozva 101. § (1) bekezdésre -, hogy szerinte a c) válasz is helytelen.

Nos, beláttuk, hogy az a) állítás tekintetében igazuk van a hozzászólóknak, s a feladatban megfogalmazottakat, mely szerint „az általános munkarendben foglalkoztatott munkavállalónak vasárnapra rendes munkaidő nem rendelhető el” helyesnek kell tekinteni.

Nálunk minden bizonnyal két vízionált fogalom keveredése ([1] „egyenlőtlen munkaidő-beosztás = az általános munkarendtől eltérő foglalkoztatással”, illetve [2] „egyenlő munkaidő-beosztás = az általános munkarend szerinti foglalkoztatással”) okozhatta a zavart.

A c) állítás helyes voltához azonban kétség nem fér, mivel a munkavállaló kizárólag szombaton és vasárnap dolgozik 6-6 órát, mely heti 12 órás részmunkaidős foglalkoztatás formájában valósul meg, egyenlőtlen munkaidő-beosztással. Az Mt. 140. § (1) bekezdése szerint vasárnapi pótlék a munkavállalónak akkor jár, ha vasárnap rendes munkaidő kizárólag az Mt. 101. § d), e) vagy i) pontjában meghatározott feltétek alapján osztható be:

140. § (1) Vasárnapi munkavégzés esetén ötven százalék bérpótlék (vasárnapi pótlék) jár, a) ha a munkavállaló a rendes munkaidőben történő munkavégzésre kizárólag a 101. § (1) bekezdés d), e) vagy i) pontban meghatározott feltételek alapján kötelezhető, továbbá b) a rendkívüli munkaidőre ba) az a) pontban meghatározott munkavállalónak, bb) ha a munkavállaló a 101. § (1) bekezdés alapján rendes munkaidőben történő munkavégzésre nem kötelezhető. 101. § (1) Vasárnapra rendes munkaidő … d) a több műszakos tevékenység keretében, e) a készenléti jellegű munkakörben, … i) a kereskedelemről szóló törvény hatálya alá tartozó, kereskedelmi tevékenységet, a kereskedelmet kiszolgáló szolgáltató, valamint kereskedelmi jellegű turisztikai szolgáltatási tevékenységet folytató munkáltatónál foglalkoztatott munkavállaló számára osztható be.

Az állítás szerint viszont a munkavállalónak rendes munkaidő az Mt. 101. § (1) bekezdés f) pontja alapján került elrendelésre, emiatt vasárnapi pótlék a munkavállalónak nem jár, tehát a feladatban megfogalmazott állítás teljes egészében helyes.

5. Számításos – gyakorlati – feladat

Az utolsó, 30 pontot érő 5. feladatban azt körvonalazták a szakértők, hogy: „Fandli Károly 2023. február 01-je óta egy élelmiszeripari vállalatnál dolgozik teljes munkaidős munkaviszonyban. A munkavállaló munkaköre üzemi karbantartó (FEOR: 7334), munkaszerződés szerinti alapbére bruttó 2.700.- Ft/óra.
A munkavállaló részére járó nettó bér és egyéb járandóságok kifizetése tárgyhót követő hónap 10. napján átutalással történik”.

A megadott 17 kiegészítő információ alapján el kellett végezni a munkavállaló október havi bérszámfejtését és válaszolni a feltett kérdésekre.

Hozzászólások a 2., 3. és 4. feladatokhoz érkeztek, melyek az alábbi kérdésekre keresték a helyes választ:

2. A munkavállalónak 2023-ban hány óra szabadság jár? (4 tizedes pontossággal számoljon, azt követően kerekítsen forintra!) – 272
3. A munkavállaló 2023-ban hány óra betegszabadságra jogosult? (4 tizedes pontossággal számoljon, azt követően kerekítsen forintra!) – 112
4. Mennyi a munkavállaló egy órára jutó távolléti díja? (2 tizedes pontossággal számoljon!) – 3 093,09 Ft.

Az egyik hozzászóló, aki – mindenek előtt – megköszönte, hogy „szuper feladatokkal rukkoltatok ki ismét, ami igaz, hogy tele volt buktatókkal, de hát ebből tanul az ember”, észrevételt is megfogalmazott a 2. és 3. kérdéssel kapcsolatban: „A munkavállalónak járó időarányos szabi és betegszabi kiszámolása során úgy gondolnám, ha órában tartom nyilván, akkor már az arányosítás elején átváltom az alapokat órára, így biztosítva az egyenlő elbánást (hiszen a teljes évben nálam lévő dolgozó szabiját, betegszabiját is év elején 8-cal felszorozva veszem nyilvántartásba) és az alábbiak szerint arányosítok:

szabi: éves szinten 37 nap szabi jár, azaz 37*8 óra = 296 óra
296 óra/365*334 = 270,8602 à kerekítve: 271 óra
betegszabi: éves szinten 15 nap, azaz 15*8 óra = 120 óra
120 óra/365*334 = 109,8082à kerekítve: 110 óra.

A versenyző kérte, hogy „a kérdésekre adott válaszaimat fogadjátok el helyesnek”.

Bármennyire is szimpatikusnak tartottuk a versenyző OBB-vel kapcsolatos attitűdjét és érvelését, ez nem tudott álláspontunkon változtatni, s válaszait nem tudtuk helyesnek tekinteni.

A munkavállalónak a munkában töltött idő alapján szabadság jár. A munkavállalót naptári évenként megillető szabadság alap- és pótszabadságból áll (feladat szerint Mt. 116-118. §-ai alapján):

116. § Az alapszabadság mértéke húsz munkanap. 117. § (1) A munkavállalónak a) huszonötödik életévétől egy, b) huszonnyolcadik életévétől kettő, c) harmincegyedik életévétől három, d) harmincharmadik életévétől négy, e) harmincötödik életévétől öt, f) harminchetedik életévétől hat, g) harminckilencedik életévétől hét, h) negyvenegyedik életévétől nyolc, i) negyvenharmadik életévétől kilenc, j) negyvenötödik életévétől tíz munkanap pótszabadság jár. (2) A hosszabb tartamú pótszabadság a munkavállalónak abban az évben jár először, amelyben az (1) bekezdésben meghatározott életkort betölti. 118. § (1) A munkavállalónak a tizenhat évesnél fiatalabb a) egy gyermeke után kettő, b) két gyermeke után négy, c) kettőnél több gyermeke után összesen hét munkanap pótszabadság jár. (2) Az (1) bekezdés szerinti pótszabadság fogyatékos gyermekenként két munkanappal nő, ha a munkavállaló gyermeke fogyatékos. (3) A pótszabadságra való jogosultság szempontjából a gyermeket először a születésének évében, utoljára pedig abban az évben kell figyelembe venni, amelyben a tizenhatodik életévét betölti. (4) Az apa gyermeke születése esetén legkésőbb a gyermeke születését követő, vagy gyermek örökbefogadása esetén legkésőbb az örökbefogadást engedélyező határozat véglegessé válását követő második hónap végéig tíz munkanap szabadságra (a továbbiakban: apasági szabadság) jogosult, amelyet kérésének megfelelő időpontban, legfeljebb két részletben kell kiadni. Az apasági szabadságra a munkavállaló akkor is jogosult, ha a gyermeke halva születik, vagy meghal. 118/A. § (1) A munkavállalót gyermeke hároméves koráig negyvennégy munkanap szülői szabadság illeti meg. (2) A szülői szabadság igénybevételének feltétele, hogy a munkaviszony egy éve fennálljon.

Év közben kezdődött munkaviszony esetén az Mt. 121. § (1) bekezdésének megfelelően a naptári évre megállapított szabadság arányos része jár:

121. § (1) A munkavállaló részére, ha munkaviszonya év közben kezdődött vagy szűnt meg – az apasági szabadságot és a szülői szabadságot kivéve – a szabadság arányos része jár. (2) A fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Látható, hogy a törvényi normaelem azt is tartalmazza, hogy a fél napot elérő töredéknap egész napnak számít. A hivatkozott paragrafusok szerint az alapszabadság, az életkor szerint járó pótszabadság stb. munkanapban illeti meg a munkavállalót és az így megállapított éves szabadságkeretet kell arányosítani a belépés napjára egész napra kerekítve.

Amennyiben a munkáltató úgy dönt, hogy – az Mt. 124. § (3) bekezdése alapján – a munkaidő-beosztással azonos időtartamra számolja el a szabadságot, vagyis a szabadságot órában tartja nyilván, akkor a munkavállaló „egész” munkanapban megállapított időarányos szabadságát kell órára átszámolnia, mégpedig oly módon, hogy a munkanapokban meghatározott szabadság mértékét kell felszorozni a munkaszerződés szerinti napi munkaidő mértékével:

124. § (1) A szabadságot a munkaidő-beosztás szerinti munkanapokra kell kiadni. (2) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság kiadása során a hét minden napja munkanapnak számít, kivéve a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapot és a munkaszüneti napot. (3) Egyenlőtlen munkaidő-beosztás esetén a szabadság – a (2) bekezdéstől eltérően – az adott naptári évben úgy is kiadható, hogy a munkavállaló a munkaidő-beosztással azonos tartamra mentesül a rendelkezésre állási és munkavégzési kötelezettsége alól. (4) A szabadságot az (1) és (2) bekezdés esetén munkanapban, a (3) bekezdés esetén a munkavégzés alóli mentesülés tartamával egyező óraszámban kell nyilvántartani. (5) Munkaidő-beosztás hiányában a szabadságot az általános munkarend és a napi munkaidő figyelembevételével kell kiadni, valamint a (4) bekezdésben foglaltakra tekintettel kell nyilvántartani.

Amennyiben a szabadság órában történő meghatározása során az éves szabadságot először átszámoljuk órára, majd utána arányosítjuk a belépés dátumára, akkor nem érvényesül az Mt. 121. § (2) bekezdésének rendelkezése, mely szerint a fél napot elérő töredéknap egész munkanapnak számít.

Az Mt. szerint a szabadsággal megegyezően a betegszabadságra való jogosultság megállapításánál is alkalmazni kell a naptári évre járó 15 munkanap betegszabadság arányosítását és a jogszabály rendelkezése szerint a munkanapra való kerekítés szabályát is:

126. § (1) A munkáltató a munkavállaló számára a betegség miatti keresőképtelenség tartamára naptári évenként tizenöt munkanap betegszabadságot ad ki. (2) Az (1) bekezdésben foglaltaktól eltérően nem jár betegszabadság a társadalombiztosítási szabályok szerinti üzemi baleset és foglalkozási betegség miatti keresőképtelenség, valamint a veszélyeztetett várandósság miatti keresőképtelenség tartamára. (3) Évközben kezdődő munkaviszony esetén a munkavállaló a betegszabadság arányos részére jogosult. (4) A betegszabadság kiadásánál a 124. §-ban foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni. A 124. § (3) bekezdés alkalmazásakor, ha a betegszabadságként elszámolható idő a beosztás szerinti napi munkaidőnél rövidebb, a teljes beosztás szerinti napi munkaidőt betegszabadságként kell elszámolni. (5) A betegszabadság tekintetében a 121. § (2) bekezdése megfelelően irányadó.

A 4. feladathoz két „különleges” észrevétel érkezett. Az egyikben az fogalmazódott meg, hogy a „megoldásánál nem volt információ a kerekítésre … kérem, hogy a kerekítés nélküli összeget is szíveskedjenek helyesnek tekinteni”. A másik hozzászóló pedig figyelmetlenségét osztotta meg velünk, miszerint „teljesen jól végig is számoltam mindent, csak a legvégén a kapott 3093,088 eredményt a verseny hevében 3093,08-ként rögzítettem”.

Sajnos az észrevételek nem lágyították meg szakértőnk szívét, így csak elutasításról tud az összeállítás szerkesztője beszámolni. Hozzá kell tenni, hogy a 4. kérdés valóban nem tartalmazta, hogy 2 tizedesre kell kerekíteni a megoldást, viszont az 5. feladat általános leírása szerint a kerekítés szabályait a feladat megoldása során alkalmazni kellett. (Nem egész számra kerekítéssel, hanem a kérdésben megjelölt két tizedes pontossággal.)
A távolléti díj emelő értéke 393,0882353. Két tizedesjegyre kerekítésével 393,09-et kapunk. Ezt kellett az alapbérhez hozzáadni, s így jött ki a 3093,09-os összeg. (Távolléti díj egy órára járó összege: 2.700 + 393,09 = 3.093,09)

Ünnepélyes eredményhirdetés és díjátadás

Az érintettek már értesítést kaptak arról, hogy a XI. Országos Bérügyviteli Bajnoksághoz kapcsolódó ünnepélyes eredményhirdetés és díjátadás időpontját 2023. december 8-án 14 órára tűztük ki.

Az eseményre a NEXON Konferencia termében kerül sor (1138 Budapest, Váci út 185., fsz.).
A jelenléti fordulón megjelent 41 versenyzőből – teljesítményük alapján – az alábbi 10 kollégának küldtünk meghívót az ünnepi eseményre (betűrend szerint felsorolva):

  • Bokodi Zsófia
  • Horváth Anita
  • Katona-Fazakas Tünde
  • László-Uri Veronika
  • Németh-Kardinál Petra
  • Somogyi Krisztina
  • Spitzer Tamás
  • Steier György
  • Sutús Andrea
  • Takács Anikó

Díjak
A NEXON által biztosított alapdíjazás szerint:

  • az első helyezett 600 ezer forintos,
  • a második helyezett 400 ezer forintos, míg
  • a harmadik helyezett 300 ezer forintos díjazásban részesül.

Emellett NEXON 100-100 ezer forinttal jutalmazza a bajnokság további hét helyezettjét.

A versenykiírás értelmében a bajnokság legjobbjai a Budapesti Gazdasági Egyetem, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara, a Nemzeti Adó és Vámhivatal, valamint és a NEXON képviselői által aláírt, szakmai kiválóságot igazoló TANÚSÍTVÁNYT is kapnak.
A Magyar Kereskedelmi és Iparkamara pedig OKLEVÉLLEL hitelesíti a bajnokság első tíz helyezettjének teljesítményét, elősegítve ezzel szakmai előmenetelüket és munkaerő-piaci mobilitásukat.

A NEXON által biztosított díjazáson túlmenően partnereink különdíjakat is felajánlottak:

  • az I. helyezett kapja a NAV különdíját, amely két főre szóló 3 nap/2 éjszakás üdülést biztosít a NAV hévízi Gyógyházában, teljes ellátással.
  • a Magyar Könyvvizsgálói Kamara Oktatási Központ 50, 30, illetve 20 ezer forintos ajándékutalvánnyal jutalmazza a bajnokság dobogósait, az első három helyre befutó versenyzőket;
  • a Perfekt Zrt. egy szakmai rendezvényre szóló, térítésmentes részvételre jogosító kuponnal, valamint két aktuális számviteli, pénzügyi témájú szakkönyvvel jutalmazza a negyedik helyezést elérő versenyzőt,
  • a BGE a verseny ötödik helyezettjét jutalmazza egy OKLEVÉLLEL és 35 ezer forint értékű könyvvásárlási utalvánnyal.
  • a HVG 1 éves Adózóna előfizetést nyújt a verseny 6., 7. és 8. helyezettjeinek,
  • a NEXON pedig a 9. és 10. helyezettet karolta fel, s hívja meg az érintetteket a NEXON által szervezett BérAkadémia konferenciára.

Köszönet
Ezúton is köszönetet mondok a versenyzőknek, az OBB valamennyi résztvevőjének, akik felvették a kesztyűt, feszített napi munkájuk mellet beszálltak a ringbe, fordulóról fordulóra küzdöttek a feladatok megoldásával és határidőre történő beküldésével. Külön elismerés illeti azokat, akik tollat ragadtak akkor, ha számukra nem tetsző megoldásokat publikáltunk, mert ezekből az alapos gondolkodásra késztető hozzászólásokból Mindnyájan sokat tanultunk.

Köszönettel tartozunk azoknak a munkatársaknak is, akik vállukon vitték a versenyt, feladatokat készítettek, lektoráltak, és betöltötték azokat a rendszerbe, kezelték a felvetéseket és az esetleges reklamációkat. Ők név szerint:

FELADATKÉSZÍTŐK
Papp Andrea, az OBB többszörös bajnoka, aki a mindig nagy kihívást jelentő ún. számolós feladatokat készítette,
Polgár-Papp Ágnes a NAV gazdálkodási referense, aki az igaz-hamis és a feleletválasztós feladatokat alkotta meg.

LEKTOROK
Fábián Andrea Margit, a NAV főosztályvezetője
Kozma Anita, a NEXON rendszerszervezési osztályvezetője
Varjú Alexandra, a NEXON partnerkapcsolati menedzsere.

OPERATÍV TEAM (a NEXON munkatársai)
Héray Katalin
Lukács Ildikó
Ardey Zsolt
Henczi Lajos
Korom Miklós

Folytatás
Terveink szerint az Országos Bérügyviteli Bajnokságot – változatlan formában – jövőre is folytatni kívánjuk, amelynek Versenyfelhívását a december 8-i eseményen a partnerek várhatóan alá is írják!