A XI. OBB harmadik fordulójának tanulságai

/Kategória:

Elmondható, hogy a harmadik forduló után is versenyben van még a kezdeti startvonalnál felsorakozott versenyzők több mint 40%-a. A bajnokságot 296 ponttal rendelkező kollégánk vezeti, de szorosan ott van a nyomában két további résztvevő. A pontszámokból jól látható, hogy nemcsak az élmezőny, hanem – az egyre nehezedő feladatok mellett is – a tízes (283), az ötvenes (262), de a százas (241) mezőny is jól teljesít.

Az észrevételek intenzitása/száma mérsékeltnek mondható. Közöttük vannak nehezen eldönthetőek is, mivel van, aki, így csinálja, mások meg amúgy, s mindkettő jónak tűnik! (Lásd pl. a közalkalmazotti jogviszonyról való lemondás kezdő napját)

1. Feleletválasztós kérdéssor helyett párosítás

Visszatértünk a hagyományos – 15 kérdésből álló és összesen 15 pontot érő -feleletválasztós kérdéssorhoz, amelynek 6. és 12. kérdéséhez kaptunk rendkívüli gondossággal összeállított észrevételeket.

A 6. kérdés az alábbiak szerint szólt:
„A vezető munkavállalókra speciális szabályok vonatkoznak. Válassza ki, hogy a felsorolt esetek közül melyik állítás hamis a vezető munkavállalóra vonatkozóan!”

Erre – az eddigi gyakorlatnak megfelelően – három feleletet soroltunk fel, melyek közül egyet [a b) választ] tartottunk helyesnek:
a) „Ha a vezető munkaszerződését jogellenesen szünteti meg a munkáltató, abban az esetben tizenkét havi távolléti díj összegét kell a vezető részére megfizetnie.
b) A vezető állású munkavállalónak az apasági szabadság idején munkáltatói felmondással meg lehet szüntetni a munkaviszonyát.
c) Vezető állású munkavállalóra szigorú összeférhetetlenségi szabályok is vonatkoznak, például nem köthet a saját nevében vagy javára a munkáltató tevékenységi körébe tartozó ügyletet”.

Nos, őszintén be kell vallanunk, hogy figyelmünk kissé elkalandozott, amikor a 6. feladatban a b) feleletet hamisként tüntettük fel, ugyanis igaza van az észrevételt megfogalmazónak, mivel „… apasági szabi alatt is megszüntethető a vezető állású munkavállaló munkaviszonya munkáltatói felmondással”. A feladatban tehát egy igaz állítást próbáltunk hamisként feltüntetni, de köszönet az észrevételezőnek, korrigálni kell álláspontunkat.

Akkor felmerül a kérdés, hogy van-e hamis állítás a feladat 6. pontjában? Igen, van, mégpedig az a) felelet, amely az alábbiak szerint hangzik:
a) „Ha a vezető munkaszerződését jogellenesen szünteti meg a munkáltató, abban az esetben tizenkét havi távolléti díj összegét kell a vezető részére megfizetnie”.

Egyik versenyző kollégánk – nagyon helyesen, s ezúton is köszönet jár érte – rámutatott az a) pontban megfogalmazott állítás talmi voltára: „’Ha a vezető munkaszerződését jogellenesen szünteti meg a munkáltató, abban az esetben tizenkét havi távolléti díj összegét kell a vezető részére megfizetnie’ azért hamis, mert a jogszabály nem tartalmazza, hogy a munkáltató általi jogellenes megszüntetés esetén kell megfizetni a 12 havi távolléti díjat. A Mt. nagykommentárja is az alábbiakat fűzi ehhez a bekezdéshez: Az Mt. 210. § (6) bekezdése előírja, hogy a vezető munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén – az Mt. 84. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaktól eltérően – 12 havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni”.

Ha megnézzük a hivatkozott törvényt, azaz az Mt.-ét, akkor a 209. §-ban [nem a 210. § (6) bekezdésben, ahogy a versenyző hivatkozott rá, mert annak a §-nak csak három bekezdése van] megtaláljuk az ominózus normaelemet:
209. § (6) A vezető munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén – a 84. § (1) és (2) bekezdésében foglaltaktól eltérően – tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.

Amennyiben tehát a vezető állású munkavállaló a munkaviszonyát jogellenesen szünteti meg, úgy az általános szabályokhoz képest – amelyek szerint a felmondási időre járó távolléti díjat köteles a munkavállaló megfizetni – ilyen esetben, a vezető tizenkét havi távolléti díjának megfelelő összeget köteles a munkáltatónak megfizetni.

Az észrevételt megfogalmazó kollégánk helyesen látta meg, hogy a 209. § (6) bekezdése és a 84. § (1) és (2) bekezdése is a jogellenes munkavállalói felmondásra hivatkozik, nem pedig a munkáltató jogellenes felmondására, így „ez a válasz hamis, vagyis ez a) ’helyes’ a feladat előírása szerint”.
Pont tehát annak jár, aki az a) feleletet jelölte meg! (Nagyon köszönjük a nagy odafigyelést igénylő észrevételt!)

A 12. kérdéshez – hosszú-hosszú jogszabály-magyarázattal alátámasztott – észrevételek érkeztek. A feladat az alábbi helyzetet vázolta fel:

„Állapítsa meg, hogy a közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjasokra mely állítás igaz!”

Ebben az esetben is három felelet közül lehetett kiválasztani a megfelelőt:
a) A közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjas nyugdíja szünetel, és a munkavégzésével szolgálati időt sem szerezhet.
b) A közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjas nyugdíja nem szünetel, és a nyugdíj összegének újraszámítását is kérheti.
c) A közszférában dolgozó nyugdíjas nyugdíja szünetel, munkabérét 18,5%-os társadalombiztosítási fizetési kötelezettség terheli.

A feladatkészítő szakértőnk egy alapesetet szándékozott megfogalmazni, amely értelmében a közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjas nyugdíja szünetel, és a munkavégzésével szolgálati időt sem szerezhet. Szakértőnk sajnos nem jövőbe látó, s nem számolt azzal, hogy a jogalkotónak – a biztonságos közfeladat-ellátás érdekében – szándékában áll egy kormányrendelettel változtatni a szakmai status quo-n.

Így aztán gyorsan jött az észrevétel, miszerint „ez az állítás pontatlan, ugyanis augusztus 1-jét követően … köznevelési foglalkoztatotti jogviszonyban továbbra sincs akadálya annak, hogy a köznevelési intézményben vagy szakképző intézményben foglalkoztatott nyugdíjas munkavállalók a jogviszonyuk után járó illetményük mellett öregségi nyugdíjukat is megkaphassák”.

Az öregségi nyugdíj folyósításának alapesetéről a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény rendelkezik, amely meghatározott kivétellel előírta az öregségi nyugdíj folyósításának szüneteltetését.

83/C. § (1) A Kormány rendeletében – a közfeladatellátás biztosítása érdekében – meghatározott kivétellel az öregségi nyugdíj folyósítását – az öregségi nyugdíj kezdő időpontjától, öregségi nyugdíjasként létesített jogviszony esetén pedig a jogviszony létesítésének hónapját követő hónap első napjától a jogviszony megszűnése hónapjának utolsó napjáig – szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyban, egészségügyi szolgálati jogviszonyban, rendvédelmi igazgatási szolgálati jogviszonyban, honvédelmi alkalmazotti jogviszonyban, kormányzati szolgálati jogviszonyban, adó- és vámhatósági szolgálati jogviszonyban, politikai szolgálati jogviszonyban, biztosi jogviszonyban, köztisztviselőként vagy közszolgálati ügykezelőként közszolgálati jogviszonyban, bírói szolgálati viszonyban, igazságügyi alkalmazotti szolgálati viszonyban, ügyészségi szolgálati viszonyban, a rendvédelmi feladatokat ellátó szervek hivatásos állományának szolgálati jogviszonyáról szóló törvény szerinti hivatásos szolgálati jogviszonyban vagy a Magyar Honvédséggel szerződéses vagy hivatásos szolgálati viszonyban áll.

 

A 2023. VIII. 1-től hatályos kivételeket a 352/2023. (VII. 27.) Korm. rendelet sorolja fel:

4. § A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény végrehajtásáról szóló 168/1997. (X. 6.) Korm. rendelet a következő 73/B. §-sal egészül ki: „73/B. § (1) A nyugdíjfolyósító szerv nem szünetelteti az öregségi nyugdíj folyósítását a Tny. 83/C. § (1) bekezdése szerinti jogviszony fennállására tekintettel, ha a jogviszony a) szociális, gyermekjóléti vagy gyermekvédelmi szolgáltatónál, intézményben, hálózatnál, b) köznevelési intézményben vagy c) szakképző intézményben áll fenn. (2) A nyugdíjas az (1) bekezdésben meghatározott feltételek fennállását a foglalkoztatója nyilatkozatával igazolja. A nyilatkozatnak tartalmaznia kell a jogviszony fennállására és keletkezésének időpontjára vonatkozó adatokat, valamint azokat az adatokat, amelyekből megállapítható, hogy a jogviszony az (1) bekezdésben meghatározott szolgáltatónál, intézményben, illetve hálózatnál áll fenn.

A szakértők azonban kardoskodnak az igazuk, s az a) pontban megfogalmazottak igazsága mellett, melyre három indokot hoznak fel:

  1. a 1997. évi LXXXI. törvény szigorú szabályai szerint – alapesetben, amelyre az a) pontban megfogalmazott állítás vonatkozott – az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell, ha a nyugdíjas közalkalmazotti jogviszonyba lép;
  2. a b) válasz azért nem fogadható el, mert a nyugdíj összegének újraszámítását nem lehet kérni, akár közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjasról, akár Mt. szerint foglalkoztatott személyről van szó;
  3. a nyugdíjkorhatárt elért nyugdíjas – ideértve a nők 40 éves kedvezményével nyugdíjba menőket is – ha munkát vállal, akkor nem kell utána megfizetnie a 18,5 százalékos tb-járulékot, így szolgálati időt sem tud szerezni.

Mindezekből az a logikus következtetés vonható le a c) pontban megfogalmazott állítással szemben, hogy a közszférában dolgozó nyugdíjas munkabérét sem terheli a 18,5%-os társadalombiztosítási fizetési kötelezettség.

Egyik versenyzőnk tehát helyesen foglalja össze az augusztus eleji jogszabályváltozások lényegét: „a köznevelési intézményekben, szakképző intézményekben foglalkoztatott közalkalmazotti jogviszonyban álló nyugdíjas pedagógusok és más munkavállalók foglalkoztatása továbbra is lehetséges közalkalmazotti jogviszonyban úgy, hogy a jogviszony fenntartása mellett az öregségi nyugdíjuk folyósítását sem kell szüneteltetniük”.

Azt az indítványát azonban, mely szerint a b) pontban megfogalmazott állítást is tekintsük igaznak, már nem tudjuk elfogadni, annak ellenére, hogy az állítás első fele a közalkalmazottak egy csoportjára is igaz, miszerint „a közalkalmazotti jogviszonyban foglalkoztatott nyugdíjas nyugdíja nem szünetel”, azonban az állítás második felét, amely a nyugdíj összegének újraszámítási lehetőségére utal, kategorikusan el kell utasítani, mivel erre nincs lehetőség. A b) pont összességében tehát helytelen állításnak tekintendő!

Minden bizonnyal egyszerűbb lett volna a versenyzők helyzete, ha az állítás tartalmazza, hogy a Kormány rendeletében meghatározott kivételektől eltekintve kell az öregségi nyugdíj folyósítását szüneteltetni. A szituáció azért is tanulságos, mert a feladatok minden esetben alaphelyzetekre, s nem a kivételekre irányulnak. Ezért aztán csak az a) pont megjelölése esetén jár a pont!

2. Szövegbehúzós feladat

A második feladat most kivételesen nem igaz-hamis állításokat, hanem 1 pontot érő szövegbehúzós feladatsort tartalmazott. Ezen belül a 2. feladat a vezető állású munkavállalókkal kapcsolatos normaelemeket használt fel. Egyik feladatelem azt kereste, hogy a munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén mi a megfizetési kötelezettség jogalapja.

Azok oldották meg helyesen a feladatot, akik a távolléti díjat választották. Az is helytelen megoldást eredményezett, ha valaki valamilyen fel nem tüntetett szót használt, vagy illesztett be (pl. „legfeljebb”). [A szerk. megjegyzése: Annak ellenére tekintjük a „távolléti díjnak” szövegelem behúzását helyesnek, hogy maga az állítás („A vezető munkaviszonyának jogellenes megszüntetése esetén a munkáltató tizenkét havi távolléti díjnak megfelelő összeget köteles megfizetni.”) – ahogy azt a 6. kérdés kapcsán részletesen kifejtettük – hamis!]

3. Az elméleti tudást mérő feladat

Az elméleti kérdéseket felvonultató, maximálisan (5×4) 20 pontot érő feladat megállapításokat tartalmazott, és a versenyzőktől azok helyes befejezését vártuk. A megadott befejezések/válaszok közül több is helyes lehetett, de közöltük, hogy a feladatban 2 helyes válasz található! Az egyes feladatok kapcsán maximum 4 pontot kaphatott a válaszadó, azzal, hogy egy hibás válasz egy jó válaszra járó pont levonásával jár. A feladatra így legalább 0 pont, legfeljebb 4 pont kapható!

5. KÉRDÉS

Egyetlen észrevétel érkezett ehhez a feladathoz, azt is csak érdeklődő jelleggel („hogy okosabb legyek”) fogalmazta meg régóta velünk versenyző kollégánk, azaz „miért igaz” az a) tétel, amelyben – a hatályos jogszabályok alapján – ki kellett választani a munkavállaló napi munkába járásával kapcsolatos helyes megállapításokat:

a) A munkáltató – döntése alapján – a közigazgatási határon belülről történő munkába járásra is fizethet munkába járás költségtérítést, ha a munkavállaló gyermeke bölcsődébe jár.

A munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010. (II.26.) Korm. rendelet 2. § a) pontja szerint a munkába járás a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely és a munkavégzési hely között munkavégzési célból megvalósuló napi munkába járás:

2. § a) munkába járás: aa) a közigazgatási határon kívülről a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő helyközi (távolsági) utazással, illetve átutazás céljából helyi közösségi közlekedéssel megvalósuló napi munkába járás és hazautazás, továbbá ab) a közigazgatási határon belül, a lakóhely vagy tartózkodási hely, valamint a munkavégzés helye között munkavégzési célból történő napi munkába járás és hazautazás is, amennyiben a munkavállaló a munkavégzés helyét – annak földrajzi elhelyezkedése miatt – sem helyi, sem helyközi közösségi közlekedéssel nem tudja elérni, vagy olyan helyi közösségi közlekedési eszközzel tudja elérni, amelynek közlekedési útvonalát kifejezetten a település külterületén lévő munkáltató elérhetőségének biztosítása miatt létesítették, vagy módosították;

Az állításban a költségtérítés a közigazgatási határon belülről történő munkába járás költségtérítésére vonatkozott. A hivatkozott kormányrendelet 5. §-a a munkáltató döntésére bízza, hogy a közigazgatási határon belül történő munkába járást is beleveszi-e a munkába járás kategóriájába, ad-e a munkavállalóknak költségtérítést ilyen esetben vagy nem:

5. § A munkáltató a 4. § c) és d) pontjában említett munkavállaló esetében a közigazgatási határon belül történő munkába járást is e rendelet szerinti munkába járásnak minősítheti. 4. § c) ha a munkavállaló mozgáskorlátozottsága, illetve a súlyos fogyatékosság minősítésének és felülvizsgálatának, valamint a fogyatékossági támogatás folyósításának szabályairól szóló kormányrendelet szerinti súlyos fogyatékossága miatt nem képes közösségi közlekedési járművet igénybe venni, ideértve azt az esetet is, ha a munkavállaló munkába járását az Mt. 294. § (1) bekezdés b) pontjában felsorolt hozzátartozója biztosítja; d) a munkavállalónak bölcsődei ellátást igénybe vevő vagy tíz év alatti köznevelési intézményben tanuló gyermeke van.

Tekintve a jogszabályokat, helyes állításnak kell tehát tekinteni a munkáltató azon döntését, hogy „a közigazgatási határon belülről történő munkába járásra is fizethet munkába járás költségtérítést, ha a munkavállaló gyermeke bölcsődébe jár”. Bízunk benne, hogy hozzászóló kollégánk óhaja teljesült, s a válasz birtokában okosabb lett egy picit!

4. feladat

A 4. feladathoz egyetlen észrevétel sem érkezett. Talán az is magyarázat erre, hogy a 20 pontot érő feladatban magas értéket, 16,52 pontos átlagot értek el a résztvevők!

5. Számításos gyakorlati 5. feladat

Az utolsó, 30 pontot érő 5. feladatban azt vázolták a szakértők, hogy: „Tamás Éva 2012. szeptember 01-je óta a Szegedi Tankerületi Központ fenntartásában működő Tabán Általános Iskolában (költségvetési szerv) dolgozik közalkalmazotti jogviszonyban heti 40 órában, takarító munkakörben (FEOR: 9112).
A közalkalmazott részére járó nettó bér kifizetése a tárgyhót követő hónap 05. napján átutalással történik”.

A megadott kiegészítő információk alapján el kellett végezni a közalkalmazott 2023. július havi bérszámfejtését és válaszolni a feltett kérdésekre.
A feladat 4., 6., 13., 14. és 18. kérdéshez érkeztek észrevételek.

4. KÉRDÉS: „mikor szűnik meg a közalkalmazott jogviszonya (év. hónap. nap.)?
A kiegészítő információk 8. pontja alapján tudható, hogy a közalkalmazott 2023. május 05-én írásban beadta a lemondását a munkáltatónak. (A Kjt. 28. § (2) bekezdése alapján lemondás esetén a lemondási idő 2 hónap.)

A hozzászólók felvetették – többek között -, hogy „… a lemondás napját többen is aznaptól számították … mert legtöbbször a gyakorlatban így alkalmazzák …”.
„… miért nem kell alkalmazni az Mt. 25. § (4) bekezdését … ’A hetekben megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél fogva a kezdő napnak megfelel. Hónapokban vagy években megállapított határidő lejártának napja az a nap, amely számánál fogva a kezdő napnak megfelel, ha ez a nap a lejárat hónapjában hiányzik, a hónap utolsó napja’. Ez alapján a 2023.05.06-án kezdődő két hónapos lemondási idő alapján a megszűnés napja 2023.07.06.”.

Mivel a közalkalmazott jogviszonyról történő lemondást követő lemondási idő kezdő napjáról nincs egyértelmű jogszabályi rendelkezés (legalábbis mi nem találtunk ilyet) ezért a praxisban kétféle gyakorlat/változat alakult ki. A fentiekből is látható, hogy az észrevételt megfogalmazó versenyzők is két változat mellé tették le a voksukat:

  1. A feladat megoldása szerint (első változat) a lemondási idő a lemondás beadását követő napon kezdődik (az Mt. hatálya alá tartozó munkavállalóval megegyezően). Ennek jogalapja, hogy a Kjt. 24. § (2) bekezdése nem zárja ki az Mt. 68. §-ának alkalmazhatóságát. Továbbá a Kjt. 85/A. § i) pontja szerint, ahol a jogszabály munkavállalói felmondást említ, ott lemondást is érteni kell. A Kjt. ezen rendelkezése teremti meg az összhangot a Kjt. és az Mt. jogviszony megszüntetési jogcímei között.
  2. A másik jogértelmezés szerint a lemondás idő kezdő napja a lemondás beadásának napja. Ennek hátterében az áll, hogy a lemondás egyoldalú jognyilatkozat, mely az Mt. 15. § (4) bekezdése szerint a címzettel való közléssel válik hatályossá. Ezt támasztja alá a Kjt. 28. §-ához fűzött kommentár is (hatályos: 2005. február 28-án), mely szerint a lemondási idő a lemondási nyilatkozat munkáltatónak történő átadásától veszi kezdetét. Ennek megfelelően a lemondási idő kezdő napja 2023. május 05-e.

Tapasztalataink szerint mindkét jogértelmezés/változat használatos a gyakorlatban, ezért a jogviszony megszűnésére adódó mindkét időpontot (2023.07.04., valamint a 2023.07.05.) elfogadjuk. (A 2023.07.06-át azonban már nem!)

Mindkét megoldás elfogadása azonban – 4. kérdésén túl – érinti számos további feladat megoldását is:
10. kérdés: mennyi a közalkalmazott július havi ledolgozott idejére járó jövedelmének összege? 2 pont
12. kérdés: mennyi a közalkalmazott biztosítási jogviszonyára tekintettel elszámolt gyermekgondozási díj július havi összege? 1 pont
13. kérdés: mennyi a közalkalmazott biztosítási jogviszonya megszűnését követően, passzív jogon folyósított gyermekgondozási díj összege? 1 pont
14. kérdés: mennyi a közalkalmazott személyijövedelemadó-köteles jövedelme 2023. július hónapra? 1 pont
17. kérdés: mennyi a közalkalmazott nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettsége 2023. július hónapra? 2 pont
18. kérdés: mennyi a közalkalmazott átutalásra kerülő összes nettó járandósága 2023. július hónapra? 1 pont
19. kérdés: mennyi a munkáltatót terhelő szociális hozzájárulásiadó-fizetési kötelezettség 2023. július hónapra? 2 pont

6. KÉRDÉS: „a közalkalmazottat a munkáltató 2023.01.01-jétől az A fizetési osztály hányadik fizetési fokozatába sorolta át”?

Egyik versenyző a következő észrevételt fűzte ehhez a kérdéshez: „… a közalkalmazott a jogviszony ideje szerint (2012.09.01) a 4. fizetési fokozatba tartozik 2023.01.01-től. A 1992. évi XXXIII. törvény 65. § (1) bekezdése szerint a közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján háromévenként eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A magasabb fizetési fokozat elérésével a hároméves várakozási idő újra kezdődik. Kérdésünk, idő előtti átsorolás esetén (feladat szerint 2020.01.01-től 4. fokozat) mely paragrafus szerint kell 3 évvel később a magasabb fokozatba átsorolni a közalkalmazottat”?

Mi nem látunk a feladatban idő előtti átsorolásra utaló elemeket. Arról sem volt információ, hogy a közalkalmazott fizetési fokozatának megállapítása során – a jelenlegi jogviszonyon kívül – volt-e más közalkalmazotti jogviszonyban töltött ideje vagy volt-e esetleg várakozási idő csökkentésére okot adó körülmény esetében. (Tehát jelen esetben is egy ún. alaphelyzetről van szó!)

A kiegészítő információk 3. pontja nyújt tájékoztatást arról, hogy a közalkalmazott 2020.01.01-jétől a 4. fizetési fokozatba lett átsorolva. A Kjt. 65. § (1) bekezdése alapján a várakozási idő a magasabb fizetési fokozat elérése után újrakezdődik:

65. § (1) A közalkalmazott a közalkalmazotti jogviszonyban töltött idő alapján háromévenként eggyel magasabb fizetési fokozatba lép. A közalkalmazottat a tárgyév első napján kell a magasabb fizetési fokozatba besorolni. A magasabb fizetési fokozat elérésével a hároméves várakozási idő újra kezdődik. (2) A fizetési fokozatok közötti várakozási időbe nem számítható be mindazon időtartam, amelyet a 37. § (4) bekezdésének harmadik mondata alapján a végkielégítésre való jogosultság tekintetében figyelmen kívül kell hagyni. (3) A közalkalmazott várakozási ideje tartósan magas színvonalú munkavégzése esetén csökkenthető. A tartósan magas színvonalú munkavégzés megállapításához kiválóan alkalmas vagy alkalmas eredményű minősítés szükséges. A várakozási időt csökkenteni kell, ha a közalkalmazott miniszteri vagy állami kitüntetésben részesült. (4) A várakozási idő csökkentésének mértéke fizetési fokozatonként nem haladhatja meg az egy évet. (5) A várakozási idő csökkentése esetén az annak megfelelő időpontban a közalkalmazott eggyel magasabb fizetési fokozatba lép.

Vagyis – a feladatban szereplő közalkalmazott – 2020.01.01-jét követően a 3 éves várakozási időnek megfelelően 2023.01.01-jén lép eggyel magasabb fizetési fokozatba.

13. KÉRDÉS: „mennyi a közalkalmazott biztosítási jogviszonya megszűnését követően, passzív jogon folyósított gyermekgondozási díj összege”?

Egyik hozzászólónak – jogosan – nem tetszett a „… passzív jogon folyósított gyermekgondozási díj összege … Ha folyósításról beszélünk, akkor szerintem az az, amit a számlájára kap a dolgozó, vagyis a nettó összeget”.

Tekintettel a feladat felépítésére, mi bruttó összeget vártunk megoldásaként. De egyetértünk a versenyző felvetésével, hogy a passzív jogon megállapított gyermekgondozási díj összege lett volna a pontos megfogalmazás. A téves megfogalmazásra tekintettel elfogadjuk a bruttó és a nettó összeget is.

14. KÉRDÉS: „mennyi a közalkalmazott személyijövedelemadó-köteles jövedelme 2023. július hónapra”?

A kérdéshez észrevételt beküldő versenyző azt nehezményezte, hogy „… miért nem kellett szabadságmegváltást elszámolni, hiszen a feladat nem jelezte, hogy a 10 napi időarányos szabadság milyen napokon lett teljesen felhasználva”?
A hozzászólóval ellentétben mi úgy gondoljuk, hogy adtunk erről tájékoztatást, méghozzá kiegészítő információk 10. pontjában, miszerint „A közalkalmazott 2023. június 21-től 2023. július 04-ig szabadságon volt”.

18. KÉRDÉS: „mennyi a közalkalmazott átutalásra kerülő összes nettó járandósága 2023. július hónapra”?

A kérdéshez hozzászóló versenyző mindenekelőtt annak adott hangot, hogy „… nagyon örülök, hogy egyre több TB-s példa van”! Felmerült nála egy kerekítési probléma, mely során „… a nettó GYED 0 forintra / 5 forintra való kerekítésére gondoltam … a végeredmény: 133073.ft. (1 ft-tal több, mint az útmutatóban) … a 2023/3. számú TÁJÉKOZTATÓ A TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI KIFIZETŐHELYEK RÉSZÉRE anyag 9. pontja és az Ebtv. 61. § (11) bek. alapján számoltam”.

Szakértőnk szerint a hivatkozott 2023/3 számú tájékoztató a társadalombiztosítási kifizetőhelyek részére kiadott anyag 9. pontjának utolsó bekezdése szerint a kerekítési szabályok Ebtv.-ben való rögzítése a mindennapi jogalkalmazásban változást nem okoz.
Az Ebtv. 61. § (11) bekezdése szerint a megállapított ellátás bruttó összegét és a levonások után fennmaradó összeget is kerekíteni kell a 2008. évi IV. törvény szerinti kerekítési szabályoknak megfelelően.

Ugyanakkor a társadalombiztosítási kifizetőhelyeknek 2008. március 03-án kiadott OEP tájékoztató szerint, ha a pénzbeli ellátások kifizetése a munkabérrel együtt történik, akkor a megállapított pénzbeli ellátás bruttó összegére a speciális kerekítési szabályokat kell alkalmazni, viszont a folyósításnál a kerekítés általános szabályai szerint kell eljárni. A feladat megoldása megfelel a 2023-ban kiadott tájékoztatóban leírtaknak, miszerint az eddigi gyakorlat nem változik.

Online Bérügyviteli Klub

Október 4-én megtartottuk a Bérügyviteli Klub aktuális foglakozását, ahol nagyszámú résztvevővel és szakértőink, valamint lektoraink bevonásával megbeszéltük a felmerült kérdések legapróbb részleteit is.

Figyelem! Zajlik a 4. forduló, amelyet október 19-e éjfélig futtatunk, s várjuk a megoldásokat, amelyek még alapvetően befolyásolhatják, hogy ki kerül be az első ötvenbe.
Ami azért fontos, mert ők kapnak meghívást a XI. Országos Bérügyviteli Bajnokság mindent eldöntő ötödik fordulójára, amelyet november 17-én (pénteken), 13:30 órai kezdéssel, jelenléti formában, a Budapesti Gazdasági Egyetemen (1149 Budapest, Buzogány u. 10-12.; BGE Pénzügyi és Számviteli Kar [PSZK]; „A épület”; A202 és A204 termek) – a tavalyihoz hasonló módon és helyen, 150 perces időtartamban – kívánunk megszervezni.