A X. OBB harmadik fordulójának tanulságai – 2. rész

A befogadhatóság érdekében a szeptember 20-án befejeződött harmadik forduló tanulságait három részre osztottuk. Az előző fejezetben a feleletválasztós és az igaz-hamis állításokat tartalmazó, illetve a 4. feladatból levonható tanulságokat osztottuk meg.  Viszont a harmadik forduló után a 3. és 5. feladatokat vették igazán tűz alá a versenyzők.

Az elméleti tudást mérő 3. feladat

Az elméleti kérdéseket felvonultató, maximálisan 20 pontot érő feladat 5 helyzetleírást és azzal kapcsolatos megállapításokat tartalmazott. A versenyzőktől azt vártuk, hogy a megadott megállapításokból válasszák ki a feladatban vázolt helyzettel kapcsolatos releváns/helyes feleletet.
A feladatokat a 2022.08.31-én érvényben lévő jogszabályi előírások alapján kellett megoldani.

1. kérdés c) megállapítása

Az 1. kérdéskör egy gazdasági társasággal volt kapcsolatos, amelynél 2018.01.01-jétől 4 órában rehabilitációs ellátásban részesülő munkavállalót foglalkoztattak. A rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján a munkavállaló egészségi állapota ötvenöt százalékos. A szituációhoz 6 válaszlehetőség kapcsolódott, melyek közül 4 – 1-1 pontot érő – megállapítást tartott helyesnek a feladatot készítő szakértő.

A helyesnek/igaznak tartott megállapítás c) pontja szerint: a munkáltató a munkavállalót hozzájárulása nélkül másik helységben végzendő munkára kötelezheti

Egyik versenyző vitába szállt az általunk igaznak tartott megállapítással, és álláspontja szerint – az Mt.-re tekintettel – az állítás helytelen. Felidézte a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény 53. §-t, amely szerint:
„(1) A munkáltató jogosult a munkavállalót átmenetileg a munkaszerződéstől eltérő munkakörben, munkahelyen vagy más munkáltatónál foglalkoztatni.
(2) Az (1) bekezdés szerinti foglalkoztatás tartama naptári évenként összesen a negyvennégy beosztás szerinti munkanapot vagy háromszázötvenkét órát nem haladhatja meg. Ezt arányosan kell alkalmazni, ha a munkaviszony évközben kezdődött, határozott időre vagy az általánostól eltérő teljes napi, vagy részmunkaidőre jött létre. A munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatás várható tartamáról a munkavállalót tájékoztatni kell.
(3) A munkavállaló hozzájárulása nélkül nem kötelezhető más helységben végzendő munkára
a) a várandóssága megállapításától gyermeke hároméves koráig,
b) gyermeke tizenhat éves koráig, ha gyermekét egyedül neveli, valamint
c) hozzátartozójának tartós, személyes gondozása esetén, továbbá, ha
d) a rehabilitációs szakértői szerv legalább ötven százalékos mértékű egészségkárosodását megállapította”.

Úgy gondoljuk, hogy az igaznak tartott megállapítással vitába szálló versenyző maga adta meg a helyes választ a vitatott kérdésre, mert helyesen idézte az Mt. 53. § (3) bekezdés d) pontját, amely szerint a munkáltató a munkavállalót, hozzájárulása nélkül nem kötelezheti másik helységben végzendő munkára, ha a munkavállaló egészségkárosodása legalább ötven százalékos. A feladat leírása alapján azonban munkavállaló egészségi állapota a rehabilitációs hatóság komplex minősítése alapján ötvenöt százalékos, vagyis az egészségkárosodása negyvenöt százalékos, ami nem felel meg az Mt. hivatkozott paragrafusában leírt feltételnek. Ebben az esetben a munkáltatónak nem szükséges a munkavállaló hozzájárulása a munkaszerződéstől eltérő foglalkoztatáshoz, tehát a megállapítás – ellentétben a hozzászóló meglátásával – helyes.

3. kérdés b) megállapítása

A kérdésben az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulás (ekho) választására és alapjára vonatkozó helyes/helytelen válaszokat soroltunk fel azon magánszemély esetén, aki nem nyugdíjas, nem sportoló, nem edző és nemzetközi sportszervezetnek sem munkavállalója.

A b) pontban szakértőnk egy helyesnek tartott megállapítást igyekezett megfogalmazni:
az ekho alapja az ekho törvény foglalkozáslistájában szereplő foglalkozással szerzett bevétel forintban kifizetett (folyósított) összege, mely nem haladhatja meg az évi 60 millió forintot (általános forgalmi adó fizetésére kötelezett magánszemély esetén csökkentve az általános forgalmi adó összegével) – helyes válasz megjelölése esetén 1 pont jár

Egyik – régóta velünk tartó, a szakma rejtelmeit nagyon jól ismerő – kolléga azonban más véleményen volt. Be is bizonyosodott, hogy Neki van igaza, mivel szakértőnk igaznak tartott állítása nincs szinergiában az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvénnyel. A kérdéshez hozzászóló kolléga felveti, hogy az ekho törvény 3. §-a rendelkezik az ekho választásának feltételeiről, amelyben az olvasható, hogy „nemcsak a foglalkozással szerzett bevétel lehet az ekho alapja, hanem annak egy része is képezheti az ekho alapját”.
Hozzáfűzi, hogy az „ekho alapja az ekho törvény foglalkozáslistájában szereplő foglalkozással szerzett bevétel vagy a bevétel nyilatkozatban meghatározott részének forintban kifizetett (folyósított) összege”.

Nos, ha rátekintünk az ekho törvény 3. § (1) és (2) bekezdésére, látható, hogy az észrevételt el kell fogadni, s a versenyzőnek jár az 1 pont:
„(1) Ekhoval teljesíthető a közterhek megfizetése, ha a magánszemély – ideértve az EGT-állam olyan polgárát is, aki a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról és annak végrehajtásáról szóló uniós rendeletek alapján nem tartozik a magyar társadalombiztosítási jogszabályok hatálya alá, de biztosított személy valamely EGT-államban és rendelkezik az illetékes hatóság erre vonatkozó igazolásával (a továbbiakban: EGT-államban biztosított személy) –
a) az adóévben bármely tevékenységgel összefüggésben
aa) munkaviszonyból származó,
ab) egyéni vállalkozóként vállalkozói kivét címén,
ac) társas vállalkozás tagjaként személyes közreműködés ellenértéke címén,
ad) vállalkozási, megbízási szerződés alapján az Szja tv. szerint egyéni vállalkozónak nem minősülő magánszemélyként
olyan jövedelmet szerez, amely után a közteherviselési kötelezettségek (EGT-államban biztosított személy esetében a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség) teljesítése az általános szabályok szerint történik, vagy
b) nyugdíjas
és
c) a tevékenysége alapján a (3) és (3c) bekezdésben meghatározott foglalkozásúnak minősül, valamint
d) – figyelemmel a (2)-(5) bekezdés rendelkezéseire is – a kifizetőnek írásban nyilatkozik arról, hogy a c) pont szerinti tevékenysége alapján számára kifizetett bevételt, vagy annak a nyilatkozatában meghatározott részét terhelő közterhek megfizetésére az e törvény rendelkezéseinek alkalmazását választja”.

Az ekho törvény 3. § (2) és (4) bekezdése pedig arra tér ki, hogy magánszemély milyen bevételeire és milyen összeghatárig alkalmazhatja az ekho tv. szerinti közteher teljesítését.
„(2) A közterhek e törvény szerinti megfizetését a (3) és (3c) bekezdésben említett foglalkozású magánszemély azon bevételére választhatja, amely az adóévben Magyarország törvényes fizetőeszközében történő kifizetéssel (folyósítással)
a) – a (7) bekezdés rendelkezéseiben foglalt korlátozással – munkaviszonyban, vagy társas vállalkozás személyesen közreműködő tagjaként illeti meg, feltéve, hogy e bevételt eredményező jogviszonyában kizárólag a foglalkozása szerinti tevékenységet folytat, és/vagy
b) a foglalkozása szerinti tevékenységére kötött
ba) vállalkozási szerződés és/vagy
bb) megbízási szerződés
alapján illeti meg,
és az a)-b) pontban említett esetekben külön-külön és együttesen sem haladja meg az adóévben a (4) bekezdésben meghatározott összeghatárt.
…
(4) A (2) bekezdésben említett összeghatár
a) évi 60 millió forint, feltéve, hogy a magánszemély (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelme az adóévben eléri az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szeresét,
b) az a) pontban meghatározott feltétel hiányában az évi 60 millió forintnak olyan hányada, amilyen arányt az (1) bekezdés a) pontjában említett jövedelem összege az év első napján érvényes havi minimálbér 12-szereséhez viszonyítva képvisel,
c) nyugdíjas esetében – az a)-b) pontokban foglaltaktól függetlenül – évi 60 millió forint,
d) az a)-b) pontban említett összeghatár helyett
da) évi 500 millió forint, ha a magánszemély az adóévben az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet hivatásos sportolója,
db) évi 250 millió forint, ha a magánszemély az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség első osztályú versenyrendszerében induló sportszervezet edzője, vagy az országos sportági szakszövetség, országos sportági szövetség edzője, válogatott vezetőedzője (szövetségi kapitánya), vagy a nemzetközi sportszövetség munkavállalója
azzal, hogy ha a magánszemély általános forgalmi adó fizetésére kötelezett, az összeghatáron az általános forgalmi adóval csökkentett bevétel értendő.

4. kérdés c) megállapítása

Ez a kérdéskör is az ekhot érintette, annak mértékére és a megfizetett közteher után járó ellátásokra vonatkozott. A felkínált 6 lehetőségből a 4 helyeset kellett megtalálni 1-1 pontért, amelynek c) pontja az alábbi – általunk hamisnak tekintett – megállapítást tartalmazta:

„15 százalékos mértékű ekho alapján a magánszemély nem jogosult a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott egészségbiztosítási ellátásokra”

Két hozzászóló is úgy vélte, hogy nincs igazunk, mert „az általános szabályok szerint adózott jövedelemrész a társadalombiztosítás valamennyi ellátására jogosultságot teremt”. Igazuk alátámasztására a NAV 07. információs füzetére is hivatkoztak (2022.08.17).
Igaznak tartották megállapításukat azért is, mert – érvelésük szerint – „az egészségbiztosítási ellátások (ahogy a nyugdíjbiztosítási ellátások is) egy gyűjtőfogalom, aminek részét képezik a pénzbeli ellátások is”.

Szakértőnk azonban kitartott a megállapítás hamissága mellett, mert a 15 %-os ekho megfizetésével a magánszemély – többek között – az egészségbiztosítási ellátások közül egészségügyi szolgáltatásra, baleseti egészségügyi szolgáltatásra, illetve baleseti járadékra jogosult, viszont nem szerez jogosultságot sem az egészségbiztosítás pénzbeli ellátásaira, sem a baleseti táppénzre. Szakértőnk nagyon határozott álláspontjának alapját az ekho tv. adja, amely a magánszemélyt megillető társadalombiztosítási ellátások kapcsán úgy rendelkezik, hogy:

Az állítás hibás voltát az is igazolja, hogy a feladatban használt „egészségbiztosítási ellátások” kifejezés gyűjtőfogalomnak tekinthető, amelybe – a társadalombiztosítás ellátásaira jogosultakról, valamint ezen ellátások fedezetéről szóló 2019. évi CXXII. törvény szerint – beletartoznak a pénzbeli ellátások is. A Tbj. 5. § (2) bekezdés az alábbiak szerint definiálja az egészségbiztosítási ellátások tartalmát:

Egészségbiztosítási ellátások:
a) egészségügyi szolgáltatás;
b) pénzbeli ellátások:
ba) csecsemőgondozási díj,
bb) gyermekgondozási díj,
bc) táppénz,
bd) örökbefogadói díj;
c) baleseti ellátások:
ca) baleseti egészségügyi szolgáltatás,
cb) baleseti táppénz,
cc) baleseti járadék;
d) megváltozott munkaképességű személyek ellátásai:
da) rokkantsági ellátás,
db) rehabilitációs ellátás.

Kategorikusan tehát nem lehet kijelenteni, hogy a fentiekben említett magánszemély nem jogosult a társadalombiztosítás rendszerében nyújtott egészségbiztosítási ellátásokra, mivel az ekho megfizetésével az egészségbiztosítási ellátások egy részére jogosult, a másik részére nem. Így a kijelentés – mely szerint egyáltalán nem jogosult ellátásra a magánszemély – hibás. Általánosságban is kijelenthető, hogy válasz csak akkor tekinthető igaznak, ha az minden részében igaz.

4. kérdés f) megállapítása

Az ekho alapja, mértéke és megállapítása kapcsán feltett kérdés körül komoly értelmezési vita alakult ki, amelyet szakértőnk – igazként – az alábbiak szerint fogalmazott meg:

„az adóév 183 napját meghaladóan a Tbj. rendelkezései szerint saját jogú nyugdíjas magánszemély esetén az ekho mértéke 9,5 százalék, e körülményről a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozhat”

Egy hozzászóló szerint, „ha a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas, ebben az esetben nem feltétel a legalább 183 nap nyugdíjasként eltöltött idő”. Véleménye alátámasztására idézte a NAV vonatkozó információs füzetét is, melyben 4. Mekkora az ekho mértéke? címszó alatt az alábbi olvasható:
„A magánszemélynek az ekho-alap összegéből általános esetben 15 százalék ekhot kell fizetnie. Ha a magánszemély a kifizetést megelőzően nyilatkozik arról, hogy nyugdíjas (ebben az esetben nem feltétel a legalább 183 nap nyugdíjasként eltöltött idő), a fizetendő ekho mértéke 9,5 százalék.

Szakértőnk azonban kitart amellett, hogy a 183 nap releváns, törvény alapján saját jogú nyugdíjas esetén fennáll az a követelmény, hogy az adóév 183 napját meghaladóan nyugdíjasnak kell minősüljön, mert csak ebben az esetben jogosult nyugdíjasként nyilatkozatot tenni. Az Ekho tv. hivatkozott normaelemei az alábbiak:

Szakértőnk álláspontjának alátámasztására meghivatkozza még a 2021. évi SZJA bevallás kitöltési útmutató 183. oldalának első bekezdését is:

„Önnek az ekho-alap összegéből 15 százalékos ekho-t kell fizetnie, azonban, ha Ön a 2021. év első felében vonult nyugdíjba (azaz az adóévben több, mint 183 napot részesült nyugdíjban), Ön minden ekho-val adózott jövedelmére (az aktív időszakban szerzettre is) az alacsonyabb, 9,5 százalékos mértéket alkalmazhatja. Erről a tényről a kifizetés előtt nyilatkozhatott.”

Úgy is összegezhetnénk ezt a polémiát, hogy – a NAV információs füzetében olvasható állítás ellenére és összhangban az Ekho tv. 4. § (2) bekezdésével –, a magánszemély csak akkor jogosult nyugdíjasként eltöltött időszakról tényszerű nyilatkozatot tenni, ha az adóévben több mint 183 napot részesült nyugdíjban. Csak ez teremti meg a nyilatkozat valós jogalapját.